Ember az idő hajszolásában Work for Humans

Ember az idő hajszolásában

Az idő hajszolásában – a változás folyamatos, technikai fejlődés exponenciális, az emberek közötti feszültség tapintható, az idő kevés….

Kép link

Érdekes lenne megfigyelni egy-egy nagy irodaháznál, vagy gyárnál az emberek arcát, testtartását, mozgását miközben a beléptető kapuhoz, bejárathoz érkeznek. Már akkor minden jele látszódhat annak, hogy hogy viszonyulnak munkahelyükhöz. Gyakran ötletként fel is dobom, hogy a bejáratokat tegyük barátságossá (ha másra nincs is lehetőség, igény): a színeknek, formáknak, anyagoknak, tereknek, illatoknak jelentős hatása van hangulatunkra.

Na, de nem erről szeretnék értekezni, hanem arról, hogy van egy alaphangulatunk, amivel a vállalathoz belépünk, és aztán jönnek a folyamatos kihívások, feladatok, utasítások, változások, a csatározások, és kúszik fel a feszültségszint bennünk.

És itt nem állunk meg szinte állandó téma/kérdés, hogy készüljünk fel a jövő munkahelyi kihívásaira, merre menjünk tovább, hogy legyünk, mint szervezet rugalmasabbak, mégis dinamikusabbak, agilisabbak? Hogy tartsuk meg a régi modelleket, mellette hogy változzunk úgy, hogy a mai fejlődéssel is lépést tudjunk tartani. Jönnek a startupok, innováció is kell, és nincs még meg a legjobb megoldás, de munkaerő hiány van, az idősebb felsővezetők nem mernek innovatívan gondolkodni, az Y generáció figyelmét és motivációját nehéz elcsípni. Gyorsan dönteni kell, cselekedni, átszervezni………….Őrület!

Kép link

Hogyan tovább? Az ember, hogy fogja ezt kibírni, hogy lesz képes változni? Mit kapott útravalóul az életben, és az elég lesz e mindezt felfogni, feldolgozni, megküzdeni vele? Meddig lehet feszíteni a határokat, meddig és milyen gyorsan bír változni a psziché, a fizikum, meddig bírja ezt el tünetek nélkül?

Az idő elszabadult, amióta mérjük tudatában vagyunk, és minden percét megpróbáljuk kihasználni. Azóta a teljesítmény is beállt az idő uralma alá. És nem nézzük már mire képes egy ember, csak az időegység alatti egységesített teljesítményvolumenben gondolkodunk. Az a véleményem, hogy pl. a lean felfogás legalább annyi rossz dolgot hozott az emberi oldalon, mint amennyi jót a folyamatok optimalizálása terén. Hogy lehet leanesíteni az embert? Milyen az emberi lean? Én úgy látom, most, MA mutatja meg megát a legjobban. Épp a nehezen fenntartott egészség fordul át a patológiás folyamatokba, és csak a lélek, az akarat rángatja vissza. De meddig? A legtöbb dolgozó azt mondja, hogy az egészsége kielégítő, és ez pont az iméntit jelenti.

Kép link

Kultúraváltás? Ha javasolhatom arról is szóljon, hogy határozzunk meg az alapvető emberi szükségleteket (fizikai, mentális, pszichés oldalon), ami az adott munkához elengedhetetlen. Nézzük meg közösen, hogy hat a munkavégzés az egészségünkre, működésünkre. Hozzuk egyensúlyba, tegyük az embereket (minden embert! ne csak egy réteget) képessé arra, hogy megértsék azt, ami velük a munkahelyen, munka közben történik. Hagy tudják önmagukat fejleszteni, problémáikat megoldani. Legyenek eszközeik a jól-létük kialakításához., És így megnyugszunk kicsit, jobban teljesítünk, jobb öltetekkel állunk elő, kevesebben hajtunk zsákutcába, türelmesebbek leszünk egymással és magunkkal is.

Egy ilyen kultúraváltás megváltoztatja a vállalat életét, a lélegzetvételét, az immunrendszerét, és végül az irányát is.

Hova tartunk, merre találjuk a középutat? Ha el bírtatok jutni a cikk végére, nézzétek meg ezt a TED előadást Robert Sapolskytól: The biology of our best and worst selves

„ Akik nem tanulnak a rendkívüli emberi változás történelméből, a biológiából, ami mindannyiunkat megváltoztathat, a legrosszabból a legjobbat hozhatja ki, azok arra kárhoztatnak, hogy sosem élhetik át újra ezeket a ragyogó, nagyszerű pillanatokat.”

Címke: munkahelyi egészség munkahelyi well-being pszichés egészség
Publikálva: 2017-09-29 11:33:15
Share on Facebook Share on LinkedIn

Hasonló bejegyzések