Ma ismét túllépünk a negyedik X-en. Megpróbáljuk közelebbről megismerni a negyven feletti korosztály jellemzőit, értékeit, ehhez pedig a generációs elméleteket és kutatásokat hívjuk segítségül. Tesszük ezt azért, hogy megértsük, hogy működik ez a korosztály a munkahelyeken, így könnyebbé válik a lehető leghatékonyabb vállalati megoldásokat is kiválasztani számukra. Ne feledjük a nyugati társadalmak idősödő társadalmak, és ezzelegyütt a munkaerőpiac is az! Szerző: workers
4X cikksorozatunk a 40 évesnél idősebb munkavállalók erősödő jelenlétére és a munkaerőpiacon betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. sorozatunk 1. része itt olvasható
EGY RÖVID IDŐUTAZÁSRA INDULUNK, AMI SEGÍT MEGÉRTENI A MIÉRTEKET IS
A generációk közötti különbségek és hasonlóságok kutatása fiatal téma a tudományos vizsgálatok terén. A 20. században figyeltek fel erre a területre a szakemberek, azonban ennek ellenére mára számos különböző megközelítése van a témának.
Abban megegyeznek az elméletek, hogy a születés éve az alapvető csoportosítási szempont. Ezen felül az azonos generációkat összefűzik azok a közös tapasztalatok, élmények, értékek, hiedelmek és magatartásformák, döntések, a családhoz, karrierhez, valláshoz vagy politikához való hozzáállás, melyek az adott (gazdasági, társadalmi, technológiai) környezet, történelmi események hatására alakulnak ki. Nagyon fontosak azok a történelmi események melyek fiatal, vagy serdülő korban érik az adott generációt és nagy hatással vannak a későbbi életükre is. Formálják a személyiséget, szocializáció folyamatát. Hatnak az értékrendre, hozzáállásra, viselkedésre, mindez pedig befolyásolja a munkaerő-piaci szereplést is. A közös formáló erők olyan hasonlóságokat eredményeznek melyek mellett érdemes elidőzni egy kicsit és figyelembe venni az élet különböző területein, mint pl. a munka világa.
A közös tulajdonságok természetesen egy távolabbi nézőpontból vehetők észre, hiszen megannyi egyéni sors, körülmény befolyásolhatja a döntéseket és nem is vizsgálhatóak statikusan, hiszen minden generáció az életív adott szakaszait is bejárva, fiatalból, időssé válva változik az évek során. Mégis található egy egységes szemléletmód, egységes értékrendszer, ami felfedezhető az ugyan abban a korszakban született csoportokon belül.
Esetünkben a 40 – 65 év közötti korosztály jellemzőit keressük. A különböző generációs korszakolások némi eltérést mutatnak az elnevezésben és a születés évszámának meghatározásában. Az általunk meghatározott korcsoportot két csoportra osztva, a 65-53 év közöttieket a Baby boom (1946-1964), az 52-40 év közöttieket az X generáció (1965-1979) soraiban azonosítottuk be.
Az egykori lázadók – ma 65-53 év között
A II. világháborút követő korszak gyermekei, ők alkotják a mai vezető réteg legnagyobb részét és ők azok, akik bár lehet, hogy készültek rá, de mégsem mennek nyugdíjba.
Gazdasági fejlődésbe születtek, jobb lehetőségekkel indultak az életnek, hamarabb házasodtak, mint a szüleik és több gyermekük született a fejlett országok állampolgárainak. „A legtöbb fiatalasszony ebben az időszakban már esküvője után hét hónappal várandós lett. 1940 és 1960 között megkétszereződött a háromgyermekes családok száma, a négygyermekeseké pedig megnégyszereződött.”
Több és jobb oktatásban volt részük, mint a szüleiknek, az önmegvalósítás jelenti életük legfőbb célját, munkában és szabadidőben egyaránt. Lázadtak a szüleik és az általuk kialakított szabályok ellen, a rendszer ellen.
(kép)
Elvetették az addigi értékrendszert, saját véleményük alapján helyet követeltek a közéletben, békére és nagyobb szabadságra vágytak, kinyíltak a világra, toleránsabbak, kíváncsibbak lettek elődeiknél. Mindezek táptalajul szolgáltak a vietnámi háború elleni tiltakozásnak, de az afro-amerikai polgárjogi harc és a feminizmus is táplálkozott ebből a generációból.
Később az 1979-es gazdasági válsággal megtapasztalták a veszteséget, a jövő bizonytalanságát, a hanyatlás korszakát is.
Magyarországon ettől némileg eltér a kép, a vizsgált korosztály életét a szocializmus határozta meg. A nők egyre nagyobb arányú munkába állása ugyan megfigyelhető – főként alacsonyabban kvalifikált munkakörökben, de ez nem hasonlítható össze a tengeren túl zajló folyamatokkal. Közülük kerültek ki a Ratkó-korszak gyermekei is, akik egy tekintélyelvű rendszerben, súlyos lakásgondok, alacsony jövedelem, jövőtlenség közepette indultak útnak. Megszületett a kétkeresős családmodell, valamint egyre több nőnek lett lehetősége közép és felsőfokú képzésben való részvételre.
Gyerekként élték meg az 1956-os eseményeket, majd – igaz komoly korlátok közé szorítva – de ők is megkísérelhették a generációra jellemző lázadást saját mozgalmaikon pl. a „beat” később a rock, punk-rock zenén keresztül.
Ennek a korszaknak voltak győztesei, akik akár alacsonyabb társadalmi helyzetből is indulva eljuthattak szellemi, vagy tudományos irányítói pozícióba, de voltak, akik lázadó ifjúsági érzéseiket, egyet nem értésüket, egyéniségüket nem fejezhették ki. Önmegvalósításukban, törekvéseikben, vágyaik megvalósításában a központi irányítású társadalom által gátolva, érezhetik még ma is azt, hogy ez a korszak elvett tőlük valamit.
Ugyanakkor a demokrácia hozta versenyelőnyök megjelenésének kihasználásával újabb esélyt kaptak. Voltak, akik alkalmazkodtak, képesek voltak lépést tartani az eseményekkel, hajlandóak és képesek voltak bevonódni a privatizációba, vállalkozóvá váltak, megtalálták a helyüket. Sokak viszont elvesztették munkahelyeiket, megtapasztalva a tömeges munkanélküliséget, elvesztették a régi ideákat, az újakban pedig csalódniuk kellett.
(kép)
Összességében jellemző erre a generációra, hogy új utakra, tudásra, önmegvalósításra vágynak. Korábban nem látott tanulási lehetőségeket kaptak, a technológiai innováció egyre gyorsuló fejlődését élték meg (pl. repülővel történő tömegközlekedés elterjedése, műholdas televízió, tömegkommunikáció forradalmi újításai), folyamatos tanulásra kényszerültek, hiszen beleszülettek egy tekintélyelvű társadalomba, majd villámgyorsan alkalmazkodniuk kellett egy új, versenyalapú társadalomhoz.
Ma ők tekinthetők a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb társadalmi csoportnak, közös jellemzőjük a hit a fejlődésben, munkamániások, teljesítményorientáltak.
Hozzászoktak, hogy kemény munkával mindent el lehet érni – ők azok, akik általánosságban elérték a kereső képességük csúcsát -, ami munkamoráljukat idősebb korukra is meghatározza. Jellemző rájuk az alázat, a teljesítmény elv, a szabályok és a munka tisztelete, a fegyelem, kitartás, lojalitás és a megfelelési kényszer. Fontos számukra a fejlődés, inkább a horizontális karrier a vonzó, fontosak a státusszimbólumok és fizikai értelemben is ragaszkodnak munkakörnyezetükhöz, munkahelyükhöz.
Az életük a munka körül forgott, nem is tudják abbahagyni, mindig muszáj valamit csinálniuk, kalandvágyuk, önmegvalósítási vágyuk idősödő korukra sem hagyja el őket. Ezért is lehet az, hogy – bár sokan nem tervezetten, hanem kényszerűség okán – de legtöbbjük nem tervezi a nyugdíjba vonulást.
A változó idők gyermekei – ma 57-40 év között
A legkisebb létszámmal képviseltetik magukat, az előző és utánuk következő generációk között. A legjobban iskolázott és legmegbízhatóbb munkavállalók.
Születésükkor a háború utáni építkezés, lázadó idők már véget értek. Elterjedt a kétkeresős családmodell, a nők tömeges munkavégzése. Köszönhetően szüleik lázadásának a „régi” értékek, mint a vallás, család, házasság előtti szexuális élet tilalma már nem voltak általánosan követendő minták. A válások miatt gyakran mozaik vagy csonka családban nőttek fel. Szüleik folyamatosan dolgoztak, sokszor voltak szülői felügyelet nélkül – leginkább kortársaikkal, vagy idősebb társaikkal. A „kulcsos gyerekek” generációja az akkori jobb közbiztonságnak köszönhetően sokkal szabadabban nőhetett fel, így hamar önállóak lettek, találékonyak és főként a szülői mintákra reagálva fejlődhetett ki bennük az „én majd másként csinálom” gondolata. Később felnőttként, a munkahelyen is értékelik a szabadságot, felelősséget, önállóságot.
Az ő esetükben erőteljes formáló erő az információtechnológia gyors fejlődése, legtöbbjük kamaszként már találkozott a számítógéppel, felnőttként általánossá vált az internet, mobiltelefon használata. Beletanultak, sőt „bele nőttek” az infotechnológia világába. Jól használják ezeket az eszközöket. Sokkal könnyebben alkalmazkodnak a felgyorsult élethez és könnyebben fogadják el a változásokat, mit az idősebb generációk, bár sokszor szívesebben írnának kézzel, mint géppel és előnyben részesítik a személyes információ megosztást az e-mail helyett.
Számukra már természetes dolog a tanulás, sokuknak több diplomája is van. A tanuló évek elhúzódása viszont maga után vonja a teljesen önálló felnőtt élet és a családalapítás későbbre tolódását.
Hazánkban mindehhez a különböző politikai nézetek, ellentmondó társadalmi hatások formáló ereje is hozzátartozik. A Kádár korszakban voltak gyerekek, a 80-as években kamaszok, vagy fiatal felnőttek.
Gyermekéveiket közösségben töltötték, ismerik az összetartozást. Majd a 90-es években és azt követően – a munka világában – egy ismeretlen világban kellett érvényesülniük, miközben még ők maguk is formálták a jövőt. A sikerhez nem volt elég az iskolában elsajátított tudásuk, szükségük volt a folyamatos megújulás, nyitottság, újrakezdés képességére, gyakorlatiasnak kellett lenniük, elég rugalmasnak ahhoz, hogy gyorsan reagáljanak és bírniuk kellett a fokozott munkatempót.
Mindezen hatásoknak köszönhetően jellemző rájuk a kockázatvállalás, vállalkozókészség, tájékozottság. Tényeken alapuló, megfontolt döntéseket hoznak, nem ritkán több munkahelyük van.
A munkaerőpiacon pályakezdőként könnyebb volt a helyzetük, mint az utánuk következő generációnak. Legtöbbjüket multik várták, véget nem érő munkaidővel és magas stressz-terheltséggel. Munkájuk begyűrűzik magánéletükbe, amit úgy tűnik hajlandóak is feláldozni a munka oltárán. Ebben a generációban még magasabb a válások száma, mint az előzőben és jellemzően sokkal kevesebb gyermek születik, mint szüleik generációjában.
A legjobban iskolázott és legmegbízhatóbb munkavállalók. Igazi csapatjátékosok, keményen dolgoznak, tudatosan építik karrierjüket. Talán az őket formáló túl sokszor változó környezet hatására életük delén jellemzően keresik az élet értelmét, a személyes örömforrást, fontos számukra az egzisztenciális biztonság, céljuk a biztos megélhetés és a munka-magánélet egyensúlyának helyreállítása.
(kép)
Utazásunk a végéhez közeleg, lássuk mi az, amit a fentiekből összegzésként elmondhatunk:
- kemény munka
- alázat
- a szabályok, a munka tisztelete
- fegyelem
- kitartás
- lojalitás
- folyamatos megújulás, rugalmasság
- nyitottság, újrakezdés képessége
- gyakorlatiasság
- fokozott munkatempó
- igazi csapatjátékos
- keményen dolgozik…
…csak néhány a fent említett jellemzők közül, melyekkel a 40 év feletti munkavállalók bírnak.
„Már sokat bizonyítottak.” – Úgy vélem a fentieket olvasva ez a mondat több, mint egyszerű kijelentés. A jövő munkaadói is bizton számíthatnak rájuk, még közel sem mutattak meg mindent magukból. Érdemes legalább annyi figyelmet szentelni nekik, mint a sokat ígérő, csillogó, 20-as éveikben járó tehetségeknek.
De milyen hatással van a munkavégzésre az idősödés? Mit tehet a munkahely azért, hogy értékes munkavállalói teljesítményüket, munkaképességüket megőrizzék? Hogyan segítheti őket abban, hogy továbbra is megtalálják helyüket a munka világában, a 21. században, hozzájárulva munkahelyük sikerességéhez? A következő írásunkból ez is kiderül. Tartsanak velünk!
Források:
http://nepszava.hu/cikk/1048588-a-baby-boomer–ek-alkonya
